A 2024-es év áttekintése: a július 28-i elnökválasztás különösen a 2024-es évet alakította Venezuelában, a hivatalos eredmények szerint a hivatalban lévő Nicolás Madurot újabb hatéves ciklusra választották újra. A második helyen Edmundo González, a jobboldali ellenzék fő jelöltje, María Corina Machado politikus és oligarcha képviselője végzett. A nagyrészt békés választási nap ellenére a szavazás nem zajlott zökkenőmentesen. Az automatizált szavazórendszer ellen például hackertámadás történt. Emellett a választások másnapján több városban is tüntetések kezdődtek.
Ezek egy része az úgynevezett guarimbák mintáját követte, amelyeket a jobboldali ellenzék évek óta gyakorol: erőszakos akciók, például utcai barikádok és támadások a kormányhoz kötődő intézmények és személyek ellen. A főügyészség november közepén kiadott jelentése szerint 25 ember halt meg, és több száz közintézményt, például iskolákat, egészségügyi központokat és közlekedési eszközöket rongáltak meg. Augusztus elején Maduro több mint 2.000 letartóztatásról beszélt. A főügyészség december 23-i bejelentése szerint azóta 956 embert engedtek szabadon.
Forgatókönyv az ellenzék szerint
A tüntetéseket leginkább az váltotta ki, hogy az ellenzék nem ismerte el a választási eredményeket. Július 28. után több, erre a célra létrehozott honlapon elkezdtek állítólagos választási dokumentumokat közzétenni, amelyek állítólag azt bizonyították, hogy González nyerte a szavazást. A kormány szerint azonban számos ilyen dokumentum szabálytalanságokat tartalmazott. A Machado-tábor gyűléseinek támogatottsága is rohamosan csökkent. Maduro július végén a legfelsőbb bírósághoz (TSJ) fordult a választási eredmények körüli vita kivizsgálása érdekében. Augusztusban a TSJ megerősítette Maduro győzelmét, miután beidézte az összes jelöltet, és azok bemutatták a birtokukban lévő választási anyagokat. Egyedül González nem jelent meg. Ő és szövetsége, valamint a többek között a Kommunista Párt által támogatott, de nem baloldali jelölt, Enrique Márquez továbbra sem ismeri el a TSJ döntését.
Szeptember elején González spanyolországi száműzetésbe vonult, miután elfogatóparancsot adtak ki ellene többek között hivatali bitorlás, hivatalos dokumentumok hamisítása és összeesküvés vádjával. A leköszönő amerikai kormány és az EU parlamentje eddig „megválasztott elnöknek” tekintette őt. Olaszország kivételével azonban az egyes uniós kormányok nem nyilatkoztak ennek megfelelően. Latin-Amerikában Peru, Ecuador, Argentína, Panama és Costa Rica csatlakozott Washingtonhoz. Gustavo Petro kolumbiai és Luiz Inácio Lula da Silva brazil progresszív államfő nyilatkozatai csalódást okoztak Maduro szimpatizánsai körében. Felszólították Venezuelát, hogy hozza nyilvánosságra a választási dokumentumokat, hogy bizonyítsa Maduro győzelmét.
Bár a venezuelai kormánnyal szemben vannak jogos kifogások, többek között az, hogy a részletes választási eredmények még nem állnak rendelkezésre, a jobboldali ellenzék akciói a már megszokott forgatókönyvet követik. Az olyan események, mint az augusztusi országos áramszünet, a külföldi katonák és zsoldosok bevetése vagy az újabb szankciók bevezetése bizonyítják, hogy a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező dél-amerikai ország a nemzetközi jobboldal és az imperializmus célkeresztjébe került.
A szocializmus továbbra is a cél
Míg az elnökválasztás nagy izgalmakat okozott, addig más politikai folyamatokról alig tudósítanak. Venezuelában például 2024-ben három olyan választást is tartottak helyi szinten, amelyek túlmutattak a polgári demokrácia hagyományos mechanizmusain. Először áprilisban, majd augusztusban több mint 4500 önkormányzat szavazott szociális projektekről. December közepén mintegy 30 000 úgynevezett békebírót is megválasztottak, akik konfliktusokban közvetítenek. „Ezeknek a választási folyamatoknak a jelentősége a 21. századi szocializmus, mint a nép hatalmán alapuló szükséges átalakulás felépítésében rejlik. Az emberek a közvetlen és részvételi demokrácia folyamatában szavazatukkal választották meg a legjobb lehetőséget a közösségi területeik számára. Ezek olyan folyamatok, amelyek a tudatosságot is erősítik és megerősítik azt, amit Chávez Comandante mondott: „Minden hatalmat a népnek”” – mondta a jW-nek Joselyn Rodríguez, a »Comuna Socialista Panal 2021« tagja.
Az októberben Kazanyban megrendezett BRICS-csúcstalálkozó nagy várakozásokat keltett Venezuelában. Az esetleges BRICS-csatlakozásból eredő gazdasági kapcsolatokat olyan alternatívának tekintették, amely segíthet megkerülni az amerikai és európai imperializmus által Venezuelára kirótt több mint 900 egyoldalú gazdasági kényszerintézkedést. Venezuela tagságának elmaradása ezért csalódást okozott. Különösen azért, mert állítólag Brazília vétója okozta. A kapcsolatok azonban elmélyültek Venezuela és a BRICS-alapító Oroszország között, amelynek külügyminisztere, Szergej Lavrov februárban Caracasba látogatott.
A Fidel Castro és Hugo Chávez által decemberben Caracasban alapított Amerika Népeinkért Bolíviai Szövetség – Népek Kereskedelmi Szerződése (Alba-TCP) 20 éves jubileumi csúcstalálkozója is megmutatta, hogy Venezuela minden, csak nem elszigetelt. Az eseményen részt vett Latin-Amerika és a Karib-térség tíz tagországa, Haiti, Honduras és Palesztina képviselői, valamint 35 ország 80 társadalmi mozgalma.
Bizonytalansági tényező: Trump
A január 10-ét, amikor Maduro beiktatására kerül sor Caracasban, jelenleg némi feszültséggel várják. Miközben a kormány már meghívta a nemzetközi vendégeket, és a lakosság mozgósítására számít, a legyőzött ellenzéki elnökjelölt, González az El Paísnak adott interjújában azt állította, hogy hivatalba lép, és „onnantól kezdve meghozza a szükséges döntéseket, beleértve a kormánycsapat kinevezését”. Az azonban továbbra sem világos, hogy ez pontosan hogyan nézhet ki, mivel még az országba való beutazás is problémás lenne a González ellen kiadott elfogatóparancs miatt. Ebből a szempontból Machado mostani, interjúkban és hálózatokban tett nyilatkozatai enyhén szólva is kényesek: „Veszélyes forgatókönyvvel” fenyegeti Madurót, ha nem adja át a hivatalát, és január 10-re való tekintettel »félelem nélküli cselekvésre« szólítja fel a katonai és rendőri erőket.
A 2025-ben esedékes regionális és parlamenti választások mellett jelenleg Venezuelának az újonnan megválasztott amerikai elnökkel, Donald Trumppal való jövőbeli kapcsolatáról is folynak találgatások. A jW kérdésére Vladimir Castillo, a nemzetközi kapcsolatok kutatója elmondta, hogy az USA történetében a demokratákról republikánusokra és fordítva történő kormányváltások nem jelentettek mélyreható változásokat. Végső soron a nagyvállalatok, a gazdasági érdekek, a hadiipari apparátus és egyes lobbik uralkodnak Washingtonban. Mindazonáltal Trump, aki mindenekelőtt „több amerikai olajat fog szorgalmazni”, úgy tűnik, hogy Latin-Amerikában újra érvényesíteni akarja a Monroe-doktrínát, „amiben hisz”, ahogyan azt már első hivatali idejében is kijelentette. Ennek megfelelően Washington továbbra is kizárólagos hátsó udvarának tekinti az egész régiót. Saját hegemóniaigényének érvényesítése azért is viszonylag könnyű, mert Castillo szerint jelenleg sok latin-amerikai ország engedelmes. Trump továbbra is „szembefordul azzal, amit a »gonosz tengelyének« neveznek: Kuba, Nicaragua és Venezuela ellen”. A venezuelai és észak-koreai különmegbízottat is kinevezte, többek között a volt berlini amerikai nagykövetet, Richard Grenellt. Castillo azonban úgy véli, hogy nem lesz sok mozgástere, „mert Trump egocentrizmusában mindent meg akar határozni”.
Írta: Julieta Daza
Forrás: JungeWelt
